Hogyan töltött el egy hetet Marcsi és Balázs Budapestről Görögország legjobb  szállodájában, luxuskörülmények között  féláron?! (3-5. nap)

3-4 nap

Azért egyben írok erről a két napról, mert „különösebb” dolog nem nagyon történt. A család élvezte, és kihasználta a hely adottságait, hasonlóan, mint az előző napokban. Reggeli, fürdőzés a medencékben –közben a vizibárt is „kipróbálták”- ebéd (hasonlóan magas színvonal, és választék, mint a vacsoránál), utána szieszta –jó görög szokás szerint-, majd egy kis érdekesség, a kisvasút, és borkostoló.

Délután 3-ra lementek a szálloda elé, ahol „menetrend szerint” megérkezett a kis gumikerekű vonat (hasonló, mint amik a városnéző kisvonatok), de ez „csak” a hotelhez tartozó területen belül közlekedett. Zsófi legelőre, közvetlen a vezető mögé akart ülni. Elindultak. Első megálló a szállodához tartozó kikötő volt –ha korábban tudták volna, akkor ezzel is mehettek volna oda-, a második egy eddig ismeretlen tengerparti rész, aztán át egy olajfaligeten, ismét egy megálló a komplexum főbejáratánál, majd kb. az indulástól számított 20 perc múlva értek a borászathoz. Ott minden utas kötelességtudóan kiszállt, és bement. Bemutatás, kóstoló –többféle borból-, és kb. fél óra múlva indulás vissza. Pisti –aki saját bevallása szerint valamelyest ért a borokhoz;- mint mondta, hogy úgy tűnik a görögök is tudnak jó borokat csinálni 😉 A gyerekek a kóstoló alatt a kisvonat mozdonyára is felszállhattak, amit természetesen nagyon élveztek!

Elindult a menet visszafelé. Több megálló után –lovarda- golfpálya, a szálloda egy másik épülete- kb. újabb fél órás út után értek vissza. Amikor visszaérkeztek hostesseink széles mosollyal mondták, hogy ha tetszett a túra ezt bármikor –a borkóstolóval együtt is- újra megtehetik. Na Zsófi indult is volna azonnal vissza, annyira élvezte az utat! Szülei nagy nehezen lebeszélték az azonnali visszaindulásról, de Zsófi megígértette velük, másnap is ugyanígy elmennek. A harmadik nap esti vacsorájáról Pisti naplójában megemlítette, hogy a korábbi svédasztalos vacsora mellett, különleges tengeri halakat –rákot, polipot, kagylót, csigát is- felszolgáltak, és a desszertpulton újabb, addig nem látott finomságok is kaptak. (5 csillagos hotelekben gyakori az un. tematikus vacsora, este. Van, hogy különböző ételekkel –pl. steakek, sültek, szárnyasok, tengeri halak- van, hogy különböző gasztronómiai kultúrákkal – pl. thai, orosz, francia konyha- kapcsolják össze a menüt, ezzel is színesebbé, változatossá téve az amúgy is széles választékot)

A negyedik nap kísértetiesen hasonlított az előzőhöz, de csöppet sem volt unalmas! Pistiék mindannyian élvezték a pihenést. Zsófi felfedezett egy játszóházat (ott volt a medencék mellett, csak eddig valamiért nem vették észre… volt elég más érdekesség, élmény…) Be is kellett menni, ennek eredményeként újabb kisbarátokra tett szert a kislány. Aznap vacsora 1 órával korábban kezdődött, mert este 9re a medencékhez szerveztünk egy White Partyt. Mind az 1500 vendégünk hivatalos volt egy „kis” bulira (1500 embernek nem lehet „kis” bulit rendezni 😉 ) Ez egy meglepetés ajándék volt. De azért azt írtuk az utazóknak nyitott zárt Facebook oldalunkon, hogy fehér ruhát hozzanak magukkal. Pezsgő, bor, sör, bor, és sörkorcsolya, apró édes, és sós sütemények várták a bulizni vágyókat. És persze zene! Mindezeket a medencék köré telepített asztalokra helyeztük ki. Koccintás, tánc, viccelődés, jó hangulat jellemezte a bulit. Kati azt mondta úgy érezte magát, mint ha egy esküvőn lett volna vendég! Este 10 körül Zsófit felvitték, aki a szomszéd szobában lévő új kis barátaival aludt. Timi –az „új” barátok anyukája- felügyelte az álmukat.  Kati kissé aggódva, de mégiscsak élvezte az estét, a lazítást! Az emelkedett hangulatban éjfél körül néhányan –ruhástól- a medencében hűtötték le magukat 😉 Annak ellenére, hogy sokan voltak utasaink rendbontás, hőzöngés, kiabálás nem volt! Mindenki vidám volt, mulatott, de kultúráltan!
A késői lefekvés után másnap jó lett volna a késői felkelés is, de Zsófi másképpen gondolta… (a megbeszéltek szerint éjjel a buli után Pisti ölben „hazavitte” Zsófit, így együtt aludtak, ébredtek reggel).

Vedd meg az Álomutak-nászutak-Álomárakon című összeállításunkat! A konkrét ÁlomNászutas ajánlatokon felül a legmesszemenőbb részletességgel összegyűjtöttünk Nektek minden tudnivalót az álomutakról, nászutakról! Olyan ötleteket, tippeket adunk, amivel akár több 100 ezer Ft-ot is megspórolhattok!!!

A megrendeléshez kattints IDE

  1. nap…

Szóval a reggel nem éppen kipihenten indult. Legalábbis Katinak, Pistinek… Hát kemény dolog ez a nyaralás! Főleg luxushelyen, ahol ennyi mindent lehet csinálni! És még az eső lába is lóg… Az eddigi csodás napsütés helyett borult időre ébredtek. A levegő meleg volt ugyan, de nyomott, érződött a készülődő vihar. Lementek reggelizni, majd kicsit melegebb ruhában séta. Irány a játszóház, a játszótér –mert hát az is volt-. Séta tovább a tengerparton a hotel másik szárnya felé. Jéé, újabb felfedezés! Óriás csúszdás medencék! Nem is egy! Eddig ezeket hogy nem látták! Annyira közel voltak a „saját” medencéik, hogy erre felé nem is jöttek (igaz egy olajfaliget választotta el őket a másik szárnytól, és minek is mentek volna arra… Szuper medencék, még szuperebb csúszdák! Zsófi nagy kedvencei! Amint odaértek a medence előtti bárhoz leszakadt az ég! Úgy esett, mintha dézsából öntötték volna! De tényleg! A bár nyitott volt, egy kis előtetővel, de az erős szél miatt –ami egyik pillanatról a másikra kerekedett- simán bevert az eső a tető alá is! Először élvezték Pistiék a vihart, majd egyre kevésbé tűnt viccesnek a helyzet! Kezdtek átázni. Amikor már csurom vizesek voltak, elindultak visszafelé. Az eső egy kicsit csillapodott –a szél is- vizesebbek már úgysem lehetünk –mondta Pisti- így nekivágtak a mintegy 300 méterre lévő szállásuknak. Kb. fél úton lehettek, amikor elállt az eső. Addigra szó szerint bőrig átáztak, és dideregve, már-már futva mentek a szállodáig. Felfedeztek egy a szobába vezető liftjükhöz közelebbi oldalajtót is, ezzel megspóroltak pár percet. Nemsokára mindannyian a forró zuhany alá álltak, és már nem fáztak, nem dideregtek. Akkor ma mi legyen?! Hangzott el a kérdés Pistitől. Itt a remek alkalom, hogy lemenjenek a wellness részlegbe, masszázsra. Előző nap beszélgettek egy párral, aki mondta, hogy ki ne hagyják, mert nagyon jó volt.

Hát fürdőruhába, köntösbe bújtak, és lementek a wellness részlegbe. Egy apró bibi volt, hogy masszázsra be kellett volna jelentkezni… Szerencséjükre egyiküknek fél órán belül, a másikuknak utána volt éppen szabad hely. A wellnessben volt melegvizes élménymedence is, így Zsófi ott felváltva élvezte velük a várakozást… A wellnessben felfedezték a legmodernebb gépekkel felszerelt konditermet, ahová megbeszélték, hogy innentől minden nap mennek majd (persze nem lett belőle semmi sem 😉 )
A wellnessben eltöltött néhány kellemes óra alatt kint újra szikrázóan sütött a nap, és a néhány pocsolyán kívül semmi nem utalt a korábbi viharra. 30 fok fölé kúszott ismét a hőmérő higanyszála, ezért úgy gondolták, hogy egyből mennek a kinti medencékhez, tengerhez. Egy közeli part menti étteremben ittak egyet, megebédeltek, és Zsófi kérésére ettek jégkrémet is. Ezután kellemes szieszta volt a parton a napernyők árnyékában. Persze oda is vittek magukkal egy-egy koktélt. Kati napimádó révén kihúzta az árnyékból a napágyat, és élvezte a nap simogató –már-már égető- sugarait. „Szerencséjükre” Zsófi találkozott kis barátaival, így együtt pancsoltak, csúszdáztak a medencékben. Pisti és Kati fél szemmel figyelte őket, de azért kellemes pihenéssel illant el ismét pár óra.
Hat óra körül elindultak fel a szobájukba átöltözni a hamarosan kezdődő Tengerparti vacsorához. A vacsorára hét órától lehetett érkezni, amikorra a nap már a horizont alá bukott, és esteledett. A szállodakomplexum yachtkikötő utáni partszakaszára kellett átmenniük, ami a főépülettől kb 1 km-re volt. A helyi kisvonat szerencsére még mindig járt, és ott is volt megállója. Így Zsófi nagy örömére ezzel mentek a helyszínre.
Odaérkezéskor szinte tátva maradt a szájuk. Tudták ugyan, hogy a közel 1500 fő, aki velünk utazott mind hivatalos erre a vacsorára, de a látvány mégis lélegzetelállító volt! A tengerparton –a víztől pár 10 méterre- végeláthatatlanul hosszan megterített 8-12 fős asztalok voltak, rajta gyertya, virágkompozíciók, és persze sör, bor, ásványvíz, üdítő. Az asztalsor szárazföld felöli oldalán több száz méter hosszan svédasztal, roskadásig megrakva mindenféle földi jóval! Megszámlálhatatlan előétel, főétel, desszert, gyümölcskosarak. A száznál is több fős személyzet készségesen segédkezett az ételek szedésében, takarította le az asztalokról a maradékot, és megállás nélkül pótolta az elfogyasztott italokat. Közben 8 óra körülre teljesen besötétedett, és egy szabadtéri koncert zenekar is elkezdte fokozni a hangulatot!
9.30 kor lekapcsolták a lámpákat –csak a gyertyák világítottak az asztalokon- és mindenki legnagyobb meglepetésére egy közel 10  percig tartó szemkápráztató tüzijátékkal kedveskedtünk utasainknak! A gyerekek, felnőttek szájtátva, csillogó szemmel nézték az égre felröppenő színes fényeket, rakétákat.
Ezután a zenekar még jobban rákapcsolt, és több százan táncra perdültek! Óriási hangulat kerekedett! Zsófit 11 óra körül alig lehetett rávenni arra, hogy ideje lefeküdni menni. A kellemes nyári éjszakában gyalog indultak vissza, közben fel-fel emlegették a különleges ételeket, ízletes borokat, és nyálcsorgató édességeket, amiket a vacsorán megkóstoltak . Természetesen a tüzijáték gyönyörű rakétáiról is beszélgettek. Zsófi a kikötő magasságában már Pisti ölében elaludt. Pisti, és Kati kicsit élvezték még a kivilágított Yachtokat, majd felvitték Zsófit a szobába, óvatosan betették az ágyába, és mindannyian az élményekkel teli nap után nyugovóra tértek.

Az utolsó napokról ITT olvashattok tovább…

2018-12-01T15:32:48+00:00