Hogyan töltött el egy hetet Marcsi és Balázs Budapestről Görögország legjobb  szállodájában, luxuskörülmények között  féláron?! (6-8. nap)

Álomutak-nászutak-Álomárakon

6. nap

Reggel kicsit tovább tudtak aludni a szokásosnál, mert Zsófi is csak 8 órakor kelt fel. Az előző napi események, és késői lefekvés miatt ez természetes volt. A „szokásos” bőséges reggeli után ismét dönteni kellett a napi „tennivalókról”. Zsófi –mint afféle gyerek- újra a kisvonatozásra szavazott volna, de meggyőzték szülei, hogy inkább legyen ma is hajókázás, kirándulás, és ajándékvásárolgatás. Mert hát lassan vége a hétnek, és indulni kell haza. Ez a gondolat kissé elszomorította őket, de azért hamar túllendültek ezen, mert hát csak van még 2 nap!
Tehát 10 óra körül lesétáltak a kikötőbe, újra megcsodálták  a szebbnél-szebb yachtokat. Még az éjjel felfedeztek a kikötőben is kis ajándékboltokat, amiket most közelebbről is szemügyre vettek. Vásároltak is néhány apróságot, majd beszálltak a „hajótaxiba”. Ugyanabba a kikötőbe vitte őket, mint pár nappal korábban. Kicsit magabiztosabban szálltak ki, volt már néhány ismerős boltocska, kávézó, étterem. Csatlakozott hozzájuk még két család, így indultak nézegetni, vásárolgatni. A „fiúk” pár óra után inkább beültek egy kávézóba iszogatni, míg a „lányok” kiélik vásárlási kedvüket. Kora délután volt, amikor visszatértek. Mindenki farkas éhes volt. A 2. napon felfedezett éttermet választották újra éhségük csillapítására. Nagyon kellemes telt az idő, ismét nagyon finomakat ettek –bár Pistinek ekkora már hiányoztak az igazi magyar ízek-! Hiába… a világ szinte minden pontján ehetünk finomságokat, különlegességeket, de a magyar konyha is –főleg nekünk magyaroknak- páratlan, és egy idő után vágyakozunk is utána…
Ezután ismét beszálltak a vizitaxiba, és visszamentek a hotelba. Átvették fürdőruháikat, és a lassan unalmassá váló medencékhez, tengerparthoz lementek (ezt persze Hogyan töltött Pisti viccesen mondta, mert nagyon, nagyon szép helyen voltak)! A fürdőzés, pihenés egy addig még nem próbált helyen volt aznap. (mint már említettem hatalmas volt a szállodakomplexum. Akkora, hogy Pisti elmondása szerint az egy hét eltelte után is voltak még olyan helyek, parkok, sétányok amit nem is láttak).
Este az ismét bőséges vacsora után lesétáltak a tengerparthoz, ahol újabb buli készülődött az egyik szabadtéri színpadon! Hatalmas felhajtás ígérkezett, de hát egy kislánnyal azért nem lehet az éjszakába nyúlóan mulatni, így még mielőtt 11kor beindult volna az őrület felmentek a szobájukba. Lefeküdtek, de még a zárt ablakon át is be-be szűrődtek a zene, a buli hangjai. Hajnal 3óra volt mire nagyjából elcsitultak a kedélyek, és elment mindenki lepihenni.

  1. nap
    Az utolsó nap, a csomagolás, pakolás napja. A „nemszeretem” nap. Pisti , és Kati is így gondolt erre a napra. Bár valójában nekik nem az utolsó volt, mert néhányan –többek között ők is- úgy döntöttek, hogy ugyan a „turnus” véget ért, de még ráhúznak 1-2 napot. Pisti ék még otthon foglaláskor átgondolták, hogy nem sietős a hazaút nem vasárnap, hanem hétfőn utaznak csak haza. Miért? Általában a hét eleji repjegyek jóval olcsóbbak (akár 50 %-al is), mint a hétvégiek. Így a hétfői gépre foglaltak jegyet. A szállodát el kell ugyan hagyni, de egy közeli panzióba az online utazási irodájukon keresztül foglaltak 1 éjszakára szállást. Így szállással együtt is még olcsóbbra jöttek ki, mintha vasárnap hazautaztak volna.
    Szóval reggeli után pakolás, egy kis fürdőzés még a parton, majd ebéd után taxit hívtak, és átvitették magukat a panzióba. Nem csalódtak, teljesen korrekt volt a szállásuk –soksok szállással, hotellel állunk kapcsolatba, de arra igyekszünk figyelni, hogy a bemutatott képek, ami alapján foglalnak utasaink a valóságot tükrözzék-.
    Egy rövidke délutáni séta után beültek egy szimpatikus pizzázóba (Görögország nem erről a helyeiről híres, de hát ha az ember azt kívánja nagy általánosságban ott sem rosszabbak a pizzák, mint nálunk) ettek egy jót, ittak pár sört, és visszamentek a szállásra.

8. nap /hazautazás

Itt már valóban semmi érdekfeszítő nem történt. Felkelés után volt egy elégséges –de, szerényebb, mint a hotelban- reggeli, aztán indulás a reptér, és haza. Minden simán ment a reptér felé vezető úton, és a repülőn is hazafelé.

Pistiék rengeteg képet készítettek, amiket örömmel mutogattak. De azt is hozzátették, hogy  bármennyire is jól sikerült egy-egy kép az a feelinget, „csodát” amit láttak, átéltek, megtapasztaltak a képek, a videók nem tudják visszaadni! Nagyon megköszönték, hogy ennyire színvonalas volt minden! Az általuk kitöltött kérdőív szerint is mindennel maximálisan meg voltak elégedve (a hotellel, a tisztasággal, a személyzettel, a ételek minőségével, a vizek tisztaságával, a hostesünkkel).
Ez valóban így is lehetett, mert Pisti , Kati, és Zsófi azóta –nem egész 3 év alatt- 11 további utunkra jöttek el (persze ebben volt jópár, ami csak 3-4 napos hosszú hétvége volt)!

Egy utolsó kérdést még feltettem Pistinek, mielőtt elbúcsúztunk:
Mit üzenne azoknak, akik még nem utaztak velünk, nem klubtagjaink?!

„Veletek utazni egy életérzés! Nem csak arról van szó, hogy jóval olcsóbban jutunk el csodálatosnál, csodálatosabb helyekre a világon, hanem az is, hogy egy rendkívül jó közösséggel! Alap a vidámság, a jó hangulat! A cég minden úton többet ad, amit előtte beígért! Mindig kapunk valami pluszt, ami nagyon kellemes emlékeket kelt bennünk. Úgy gondolom mindenkinek  JOGA van ahhoz, hogy jól érezze magát, úgy pihenjen töltődjön, olyan kiszolgálásban legyen része, mint a sztároknak! Ezt éljük át mi is minden egyes alkalommal! „

2018-12-01T15:38:56+00:00