1. nap…

Mivel Zsófi lányuk még csak 3 éves volt, ezért úgy döntöttek, hogy repülővel mennek. Így az utazás „háztól-házig” 6 óra volt. (kocsival sem megközelíthetetlen, mert a csoportból volt 4 család is Magyarországról kocsival. 1.140 km az út Budapesttől, pihenőkkel együtt nagyjából 14-15 óra). Thesszalonikibe egy fapados légitársasággal repültek, és onnan egy kisebb (12 fős) csapattal külön transzferrel mentek le a hotelbe. Ezt azért tudtak maguk összeszervezni, mert minden álomutunk előtt a résztvevőknek létrehozunk egy Facebook csoportot, ahol elkezdhetnek ismerkedni. Itt persze néhány hasznos információval is segítjük a készülődést, pl. itt írtuk, hogy fehér ruhát mindenképpen hozzanak magukkal (hogy miért arról később…) A repülőjegyek, és a transzfer 60 ezer Ft-ba kerültek, így Balázsék éppen benne maradtak a 300 ezer Ft-os elképzelt költségkeretben.

  • Mint már említettem szeptember elején volt az utazás. Hivatalosan ez már utószezonnak számít, de Görögországban a hőmérő még gyakran 30 fok feletti hőmérsékletet mutat. Sokan ezt az időt jobban szeretik, mint a nyári 40 fokokat… Megérkezésük napján –és végig a 8 nap alatt, egy délutáni záport leszámítva- napközben folyamatosan ragyogott a nap, de éjszaka sem ment jelentősen 20 fok alá a hőmérséklet.

Balázs már volt korábban néhányszor Görögországban, Marcsi –és persze Zsófi- nem.  Marcsinak már a reptéren a leszállás utáni az első benyomása is nagyon pozitív volt! Kedves, mosolygós görög emberek mindenfelé, kellemes meleg, nyugodtság áradt minden felöl! A transzfer egy kényelmes, légkondicionált kisbusz volt, amely egyenesen a szállodába vitte őket. A recepciónál kisebb tömeg volt, mert az érkezést nagyjából mindenki hasonlóan időzítette –és mint már említettem csak tőlünk 800 szobányi, azaz több, mint 1500 ember érkezett-. A sok-sok ember ellenére a becsekkolás nem tartott tovább, mint 10 perc! Persze ebben a 4 hostessünk is segítségére sietett mindenkinek! Minden, mindenkinek elő volt készítve! A szobakulcsok (pontosabban ajtónyitó mágneskártyák…), a heti programleírás, az apróbb „köszöntő” ajándékok. Mert „természetesen” –azért idézőjelben, mert nálunk természetes, míg más utazási irodáknál nem általánosan bevett „szokás”- mindenki kapott valami apróságot. A gyerekek egy kis plüss állatot, a felnőttek karszalagokat –később a szálloda teljes területén csupán ezt felmutatva vehették igénybe az all inclusive ellátást-, nyakba akasztót, kulcstartót, hűtő mágnest.

Balázsék szobája a 2. emeleten volt. Marcsi ekkora szállodai szobát még életében nem látott! Mivel tudtuk, hogy kisgyerekkel érkeznek, ezért az egyik családi szobát kapták meg, ami tulajdonképpen két egymásba nyíló szobából állt. Egy könnyen mozgatható mobilfal segítségével egy óriási (kb. 40 m2-es) szobává teljesen össze lehetett nyitni, de a falat becsukva, két –önmagában sem kicsi- kényelmes szobából állt.   Természetesen kellően nagy fürdő, és egy kb. 10 m2es tengerre néző erkély is tartozott a szobához. Marcsi, mint afféle nő 😉 egyből kiszúrta, hogy milyen harmónikus, kellemes a szoba berendezése. Látszott a szobán, hogy nem találomra berakott ágy, bútorok, kiegészítők vannak, hanem gondosan, aprólékosan megálmodott, és kivitelezett minden. Még az álmennyezet, és az abban elrejtett világítás is az ágy, a bútorok vonalát követte! Szóval csodálatos volt minden! Ami viszont igazán ámulatba ejtő volt, az az erkélyről a kilátás! Közvetlen az ablak alatt egy hatalmas, csodálatosan kék, tiszta úszómedence, majd kicsit távolabb még kettő. Hidakkal, virágban pompázó leanderekkel, pálmafákkal, és a távolabbi medencében egy koktélbárral! Mindezek mögött, kb. 100 méterre a szálloda privát tengerpartja látszott! Alig bírtak betelni a látvánnyal! Még az izgő-mozgó Zsófi is csak bámult, nézte a csodálatos kilátást. Felkéredzkedett Balázs ölébe, és percekig tátott szájjal, csillogó szemmel gyönyörködött!

Amikor felocsúdtak a látványból, kipakoltak, és felvették a fürdőruháikat. Lementek, hogy közelebbről is megnézzék a medencéket, és a tengert. A medencék sós –tisztított- tengervízzel, és édesvízzel keverve voltak feltöltve. Ami furcsa volt, hogy elsőre „hidegnek” tűntek, főleg Zsófinak. (A legtöbb tengerparti szálloda a medencéit nem fűti, és a bennük lévő víz sem tiszta édesvíz –ott, azokban a régiókban elég költséges annak előállítása-) Szóval a medencék kb. 27-28 fokosak voltak, egy perc bent lét után már teljesen kellemes hőmérsékletűek. Az egyik gyerekmedence –ahol csúszdák is voltak- még ennél is pár fokkal melegebb. Zsófinak annyira meg is tetszett, hogy amikor Balázs szólt, hogy menjenek, nézzék meg a tengert is, ki sem akart belőle jönni! Persze közben Zsófi a medencében új barátokra is szert tett! Jópár gyerkőc lubickolt, játszott együtt. Magyarok, görögök, angol, és orosz ajkúak. –A csodálatos a gyerekeknél, hogy nincs nyelvi akadály! Ha játszani akarnak egymással, szinte szavak nélkül is megértetik magukat!-

Szóval Marcsi maradt –figyelt Zsófira egy kényelmes napozóágyból-, Balázs ment. Elsőre nem is ért el a tengerig, mert a legközelebbi bárban összefutott a transzferen megismert utasokkal „barátokkal”, és meghívták magukat egy Welcome Drinkre. Persze gondolt Marcsira is, és kért neki is egyet kedvenc koktéljából (Strawberry colada), amit vissza is vitt neki a napozóágyhoz.

Délután 5 óra volt, amikorra végre sikerült Balázsnak elérni a tengerig (nem csoda, hiszen a szálloda és tenger között volt kényelmesen sétálva legalább 5 percnyi út, azaz száz hosszú méter :D,) De megérte! A part homokos, néhol apró kavicsos volt. A víz kellemes 24-25 fokos, és persze sós 😉 Balázs imádja a tengert, rögtön bele is gázolt. Viszonylag gyorsan mélyült – kb. 10 méter után már nem ért le a lába , de ez nem zavarta, mert jól úszott. Kényelmesen tempózott belefelé, nézegette a közeli kishajókat –yachtokat- és látóhatáron peremén úszó hatalmas teherszállítókat. 20 perc után megfordult, és csodálkozva látta milyen messze van a szállodától. Elszokott már attól hogy, a tengerben mennyire könnyű is úszni. Észre sem veszi az ember, és már le is úszott 1-2 km-t… Na ideje visszaindulni, mert a nap kezdett lemenni (a déli országokban -főleg elő, és utószezonban- a nap este 6-7 óra tájékán gyorsan lenyugszik, korán sötétedik.) Mire visszaért Marcsi és Zsófi már türelmetlenül várta őt a tengerparton. Nem csoda, hiszen kezdett is már sötétedni, és a –mint később megtudta Balázs- itt a tengerben is csak 18 óráig szabad bent lenni úszni, fürdőzni. (biztonsági okokból… utána már pl. indulnak a halászok is…) Picivel 6 óra után ért ki a vízből. A közeli bárból kikérték kedvenc italukat, Zsófinak jégkrémet, és a napozó ágyakról nézték a naplementét. Sok szépség van egy tengerparti utazásban, de a naplemente szinte mindenkit megfog! Mintha egy csodálatos aranyhídon „csusszanna” a nap a vízbe! Ahogy sötétedik jönnek fel az első csillagok, és jelennek meg a hajók, világítótornyok fényei a tengeren!

Fél óra pihenő után felmentek a szobájukba, és gyors tusolás után irány a vacsora. A hostessek érkezéskor elmondták hol, melyik étteremben várják őket, de az már vagy 6 órával ezelőtt történt… lementek a recepcióra érdeklődni, ahol „véletlen” egyik hostessünk pont arra várt, hogy útba igazítsa őket 😉 Megtalálták a hatalmas éttermet. Belül 100 asztal, a tengerre, a medencékre, és a yachtkikötőre néző teraszokon még további kb. ugyanennyi. Hatalmas svédasztalos felszolgálással szinte megszámlálhatatlan fajta étel. Az étterem közepén látványkonyha, ahol a chefek gyorsan, szakszerűen készítették a frissen sült halakat, húsokat, tengeri herkentyűket. Első este hová is üljön az ember gyereke?! Háát, legyen a tengerre néző terasz… A kilátás több, mint csodás –még, ha már sötét is van, akkor is szépek a fények-, a kaja viszont relatíve messze. Sebaj, a kilátásért megéri az az 50 lépés 😉 Előétel, leves, többféle főétel, édességek… Balázs „rutinos” utazóként mindenből kóstolt, Marcsi „felelősségteljes” anyaként mindenből próbált kóstoltatni Zsófival. Több, kevesebb sikerrel… A borozgatással –a hotel saját borászatában többféle, jó minőségű bort szolgáltak fel- eszegetéssel szinte észrevétlenül repült el két óra. Zsófi ilyenkor otthon már régen az esti mesét hallgatja ágyában, de most még „pörgött” a sok-sok őt ért élménytől! Ettől persze még pihenni kell, így Marcsi hosszas rábeszélése után elindultak lefeküdni. Már az első nap után életre szóló élményekkel hajtották álomra a fejüket!

Folytatás a következő blogban

Álomutak-nászutak-Álomárakon
2017-06-21T08:03:45+00:00

Leave A Comment